Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek

"Néhányan, akiknek a magyar vers szívünkügye volt, tudtuk azt és számontartattuk, hogy Karinthy, évek során át elszórva, egypár olyan verset írt meg, melyek a mai magyar költészet legjobb alkotásai közt is büszkén állnak; s úgy vártuk e könyv megjelenését, mint egy becses ajándék birtokbavételét a szerencsés megajándékozott. Most itt a könyv, huszonnégy vers s néhány (jelentéktelenebb) fordítás németből; a versek közt legalább nyolc-tíz fő-fő rangú, (amennyinél nem sokkal van több például Vajda Jánosnál sem); s együtt egy lirikus arcképe, akit csak most ismerünk meg igazán... S noha a verseket évek közei választják el egymástól, az arckép mégis töretlen, egységes és összeolvadó: mint egy szakadozott vonal rajza, melyből érdekes és határozott profil bontakozik ki. Ez a profil, Karinthy lírai profilja, nem illeszkedik az újabb irodalmi köztudatunkban kialakult kissé romantikus költőideálhoz, melynek számára Ady arca adta meg az előképet. " Babits Mihály, Nyugat