Nem! Nem! Soha! A magyar fájdalom, dac és élniakarás versei

Trianon, a gyalázatos, ránk erőszakolt békediktátum, s annak a magyarságot sokkoló hatása, az általa okozott bénító fájdalmaink, milliók szenvedései és könnyei; mindez 1945 után évtizedekig tabu téma volt, melyről nem volt tanácsos beszélnie annak, akinek kedves volt az élete. Az internacionalizmus minden Trianon-megnyilvánulást az asztal alá söpört! Még a puszta gondolatát is annak, hogy itt valami nincsen rendjén, nem hogy a felvetését, megfogalmazását. Átélve így a félelem, a rettegés évtizedeit, a nagy és néma hallgatást, már-már úgy tűnt, hogy a magyarság határokon innen és túl zokszó és pisszenés nélkül, egyszer és mindenkorra tudomásul vette a számára megváltoztathatatlant. Úgy tűnt, mintha soha senki egyetlen Trianont elítélő, a békediktátumot kierőszakolókat bíráló szót ki nem ejtett volna. Mintha soha senki egyetlen Trianon-ellenes sort nem írt volna le...