Nádas Péter: Nézőtér

„És ugyanígy, ha műtárgyat nézek vagy könyvet olvasok. Nem érdekel, hogy a festő két ecsetvonás között aludt-e vagy szeretkezett, semmi közöm hozzá, hogy két frámai mondat között az író a gyomrát fájlalte-e vagy ásított. Ezek magányos dolgok, egyedül kell csinálni, a befogadásuk is elyen. A színház viszont nemcsak szerepet játszó színész testi adottságait és intim képességeit kalkulálja be, hanem azt is, hogy ezeknek az adottságoknak és képességeknek a megnyilvánulását több száz különböző mindenféleségű, de az intimitásra egyként érzékeny ember fogja figyelni, egyetlen sötét burokba zárva. A színház az egyetlen igazán közösségi művészet. A rituális összelélegeztetés művészete.”