„Előbb tele torokból harsant, aztán összeszorított ajkak mögött hullámzott a kacagás. Vadgerle búgásához hasonlóan surrant a jókedv teremről teremre.
Lihegve menekült üldözői elől a csuklyás, fekete köpenybe rejtőzködött asszony. Fekete álarcát szorosan arca elé tartotta gyűrűtlen kezével. Ügyesen kerülgette a nehéz, faragott bútorokat és időnként cselt vetett üldözőinek...”
A történelmi regény Erdély és Sárospatak legragyogóbb és talán legizgalmasabb korszakába kalauzolja az olvasót, abba a korba, amelyet nem véletlenül neveztek Erdély aranykorának.
A könyv folytatása a Lorántffy Zsuzsanna című regénynek, és Rákóczi György fejedelemségének éveit majd annak halála után Lorántffy Zsuzsanna utolsó pataki éveit mutatja be.
Mindkét művet mély vallásos szellem, és református szemléletmód hatja át.