Kálnay Adél: Örökség

˝- A maga élete biztosan kész regény - mondja valaki beszélgető társának Kálnay Adél, új novelláskötete egyik elbeszélésében. - Kié nem az - válaszolja az illető, aztán nyomban hozzáteszi - a legszörnyűbb, ha az ember rájön, hogy egy másik regényt szeretne, mert ebből a mostaniból elege lett. Kálay Adél hősei mindannyian egy másik regényre vágynak, mint amiben élniük kell csendes és szomorú, lemondásokkal terhes életregényüket, persze mindhiába, mert a sorson nem lehet és nem is tudnak változtatni. A könyv elbeszéléseiben megidézett életekből éppen az hiányzik, amire minden eleven lény sóvárogva vágyik: a szeretet. A szeretet, amely Pál apostol szerint ugyan "el nem fogy", de csak akkor, ha van. A szeretet hiánya azonban ugyanígy végtelen, és Kálnay Adél írásai a korunkbeli szeretet nélküli létezés állapotrajzai jelenítik meg nagy lélektani hitelességgel és fojtott lírával.˝