Faludy György: Pokolbéli víg napjaim

"Életszeretetéről, antifasizmusáról és következetes humanizmusáról nemcsak versei, hanem fordulatokban bővelkedő életútja is tanúskodik. Sodró erejű önéletírása, a Pokolbeli víg napjaim párizsi emigrációjával kezdődik 1939-ben, ahová és amikor a háború és a nácizmus elől vándorolt ki. Franciaország német megszállásakor feleségével és barátaival - Lorsy Ernő történésszel és Havas Endrével, Károlyi Mihály későbbi munkatársával - továbbállt Dél-Franciaországba, ahonnan hajón Afrikába utazott. Marokkóban pikareszk kalandok sorozata után beutazási engedélyt kapott az Egyesült Államokba. New Yorkban barátok, tisztelők népes tábora várta, segítségükkel tisztes kenyérkeresethez jutott (lapszerkesztés, előadói körutak). A japán támadás után önként beállt az amerikai hadseregbe, ahol a sors szeszélye folytán először az ún. Habsburg-légióba osztották be (olyan alakulatba, amelyet Habsburg Ottó majdani díszőrségének szántak). Ennek feloszlatása után (amiben Faludynak oroszlánrésze volt) egészen a háború végéig különböző frontokon harcolt. A fegyverszünet után - barátai legnagyobb megrökönyödésére - feleségével együtt hazatért a romokban heverő Magyarországra. Belépett a Szociáldemokrata Pártba, a Népszava munkatársa lett. A pártegyesülés után azonban sorra kezdték letartóztatni barátait, kollégáit. Végül Faludy sem kerülte el sorsát: az Andrássy út 60-ba vitték. A könyv igazán megrendítő és dokumentumértékű részletei itt kezdődnek, majd a kistarcsai internálótáborban töltött hónapokkal folytatódnak. Az utolsó fejezetet a náci haláltáborok kegyetlenségével vetekedő recski megsemmisítő táborban szerzett élményeiből állította össze a szerző, méltó irodalmi emléket állítva ezzel a tábor sokat szenvedett foglyainak. A szellemes, néha kissé frivol (a gáláns kalandok elmesélésekor túlzásoktól sem tartózkodó) könyvnek ez a része katartikus élmény. Az átélt időszak természete és az emlékező alkata folytán nem csak személyes életútjának fontos szakaszai tárulnak föl, de a magyar és az európai történelem és kultúra megannyi fordulópontja, drámai rengése, biztató reménye és újbóli leveretése. Komor kép bontakozik ki a megjelenített másfél évtizedről, mégis Faludy szellemes, ironizáló stílusa, asszociációkat, gondolati párhuzamokat bőven hordozó ábrázolásmódja, elnézése és indulata pontosan kirajzolják azt a humanista, demokratikus meggyőződést, amelyet minden megalázó szenvedése, meghurcoltatása ellenére őriz máig. " Legeza Ilona