Dancs István: Pornó. Elbeszélések

"Dancs István írói világában az indulatok végső egymásnak feszülése, a robbanás előtti utolsó pillanatok öltenek alakot. Mintha mindig elpattanással fenyegette a túlfeszített húr. Az írói fegyelem, a művészi mérték pontos ismerete azonban szavatolja azt a formát, amelyben az összeomlás nem következik be, az indulatok egyensúlyba kerülnek; megszületik így az enyhület, amely azonban mégsem hagyja, hogy akár csak egy percig is végleges megoldások lehetőségével áltassuk magunkat. Az elbeszélések hősei általában kiélezett élethelyzetben artistaként egyensúlyoznak, szüntelen, így a legcsekélyebb változás vagy lökés kibillenti őket. E kibillenés percében ismerjük meg összefonódott, mégis fájdalmasan magányos sorsukat, amelyet ki-ki a maga módján igyekszik az eredeti, tökéletes egyensúlyba visszaterelni. Dancs István tiszta, áttekinthető, szinte drámai formába zárja az alig artikulálható indulatok, feszültségek, örvénylő ösztönök körforgását. Félszavak, kicsorbult gesztusok, egymás mellé beszélő dialógusok teremtenek az otthonosnak hitt hétköznapokból is sejtelmes, kiismerhetetlenségben fenyegető világot, amelyet az elfojtott szorongás és a mélyről fakadó keserű irónia tesz még plasztikusabbá."