"A szerző egyik alapvető élménye az emberi lét – és ezen belül saját létezésének, a világban elfoglalt helyének, megkülönböztethető egyénisége jelentőségének – bizonytalansága. Aminek szükségszerű következménye a legkülönbözőbb írói módszerekkel, prózai műfajokkal, stílusokkal való szertelen kísérletezése; írásainak intellektualitása; a dolgok, a jelenségek és emberek egymásba játszó sokértelműségét kifejező iróniája (mindegyik novellája „n” dimentziójú bundatextus" – sokjelentésű csaliszöveg).
Írói tevékenységét olykor groteszkül céltalannak érzi: „helypénzárus vagyok a légypiacon”. De nem tud, nem akar ebbe az elszigeteltségbe beletörődni, keresi képzelt olvasóját, hogy kapcsolatot teremtsen vele, hogy kapcsolatot teremtsen vele, hogy visszajelezzen neki: „Kapcsolatba léphetnénk-e, ha másutt nem, az éter(nitás) »hullámain« teremhetne-e köztünk együttműködés? … Hogyan lehetne poliglott dialógussá fejleszteni e hevült magánbeszédet? … Hogyan érhetjük el egymást? Kérlek, üzenj!”"