Horváth Miklós: Régi urak. Színmű 5 felvonásban

Horváth Miklós (széplaki Petrichevich báró, Alvinc, 1829 – Budapest, 1895.), hírlapíró, báró Horváth Mihály és nagyváradi báró Inczédy Mária fia. Erdélyben; Bécsben a katonai mérnöki akadémián tanult; onnét kilépve a jogból a vizsgákat Kolozsvárt letette. Az erdélyi kormányszéknél hivataloskodott. Az 1848 – 49. szabadságharcban a Károlyi-huszárok közé lépett mint közlegény. A Bach-korszakban hivatalt nem vállalt, hanem beutazta Törökországot és Ázsiának nagy részét; több évig tartózkodott Konstantinápolyban; végre hazajött és utolsó éveit a fővárosban töltötte. Az ötvenes években mint hírlapíró fejtett ki nagyobb tevékenységet. Publicisztikai munkásságát a Kemény Zsigmond báró Pesti Naplójában kezdte, 1863-ban a Kovács Lajos Független című politikai napi lapjának lett munkatársa, de még írt a Budapesti Viszhangba, a Divatcsarnokba a Hölgyfutárba, és még sok más lapba. Szüleitől nagy vagyont örökölt, de e vagyonának egy részét elnyelte a kártyajáték, más részét a spekuláció, mely által a kártyán vesztett pénzt akarta visszaszerezni. Ismert alak volt a fővárosban, midőn kigyulladt arccal a kávéházba sántikált és tintatartót és tollat kért a pincértől (mert a papirost magával vitte), hogy megírjon egy felvonást abból a drámából, melyet soha senki sem látott. Később kevesebbet dolgozott és élete végső éveit nagy nélkülözések közt töltötte.