"E könyv Rákóczival foglalkozik. Néma, hallgatag könyv, amely csak akkor szólal meg, ha betűit olvassuk. Ahány magyar szív, annyi bezárt könyv, amelyekből csak Isten olvas és mind e magyar szív teli van Rákóczi magasztos alakjával.
Gyermekkorom szép emlékei tovavisznek engem a Felvidékre; elvisznek engem Kistapolcsányba, ahol személyesen járt a nagy Rákóczi Ferenc. Az én emlékeim is tele vannak e nagy küzdő magyarnak bánatával. Jártam Jenikőben a Boszporusz partján, a Boszporusz nyugtalan vizei is Ő róla beszélnek. Az egész magyar szenvedés egyik csúcspontja a Rákóczi név. Nem akart szabadsághős lenni, nem akart kurucvezér lenni, nem akart a magyar földre jönni. Boldog házasember akart lenni, hitvese oldalán mindent felejtve élni. Tehette volna. De találkozott Bercsényivel. És Bercsényi fájdalmas elmagyarázásai útján, ahova ment vele, rögtől-rögig a sivár magyar földre, minden új kimondott szó, minden ki nem mondott, hallgatag igazságtalanság jobban és jobban a magyar jövőhöz és a jelen szenvedéseihez kötötte a nem akaró Rákóczit. "
Részlet József főherceg előszavából