Salamon Pál: Sasok és denevérek

Sokszínűbb, változatosabb akkor sem lehetne a kötet, ha az író eleve azt tette volna föl magában, hogy a három kisregény mindegyikét olyan elütőre formálja, amennyire egyáltalán különbözhetnek egyazon író alkotásai. A vak kapitány, Nedelkovics Ferenc története - sűrű tragédia. Hogyan indul egy fiatalember neki a világnak? S hogyan morzsolja szét életét az, amait történelemnek nevezünk? A történelem nem nagy, általános mozgásában, hanem hétköznapi jelenségeiben mutatkozik meg Nedelkovics Ferenc számára. Élete szükségszerűsége, a véletlen is a tragédia irányába hat. Mert nem képes ellenállni. Tragédiába fúlt emberi sorsokról szól Az erdőn át című kisregény is. Másfajta tragédiákról. Míg a Vak kapitány stílusa a szűkszavúság, a kopogó ritmus, addig Az erdőn át stílusa a finom líra. Mintha az író evvel is jelezni akarná, hogy hősei bukását nem tartja szükségszerűnek, szinte követeli tőlük - s követeli az olvasóktól is - álljanak ellen az őket lenyűgöző erőknek. A Temetés után kamaszhőse, a történelmi tapasztalatoktól még érintetlen fiú jelképezi legjobban, mintegy összefoglalóan Salamon emberi-művész alapállását. Kovács Feri apjával együtt eltemeti mindazt, amit a világban rossznak tart, nem hajlandó többé elfogadni a beidegzett szokásokat, tartalmatlan emberi kapcsolatokat, elfogadottnak mondott erkölcsi normákat. Ellenállásának formái még nyersek, de az írás utolsó sorait olvasva egy emberi élet pozitív megoldásának lehetősége rajzolódik ki az olvasó előtt.