Vámos Miklós: Szenvedélyes emberek

˝Vámos Miklós már pályája kezdetén is a kissé kesernyés, olykor álnaiv humor hangján szólalt meg, és mindmáig jellemzi írásait az irónia és az önirónia, a játszott flegma és némi kajánság. Mindazonáltal hangulataink mindennapi, közös skáláján ingadozik új novelláinak és kisregényének a kedélyvilága: önsajnálat szokványos sorsunk felett, agyonhajszoltság a pénzkereset vagy az élvezetek kedvéért, a második gazdaság és a hiánygazdaság keservei, melyek rongálják az idegrendszert, az önérzetet, a barátságot, a szerelmet és a családi érzéseket, fullasztó részvét a nálunk is szerencsétlenebbek láttán, vagy midőn abszurditással határos leleményességre kényszerülünk, hogy lebonyolítsunk valami hétköznapi ügyletet - mindehhez kell is egy-egy fintoros mosoly, szájbiggyesztés, vállvonogatás, kurta nevetés. ˝