Possonyi László: Tettenérés

Szerzőnk Tettenérés című műve nemcsak sikeres önéletrajzi regény, hanem nemzedéki vallomás is. Mintha csak a klasszikus nagy erdélyi emlékírók hagyományait követné és a Partiumbeli őseinek históriai elkötelezettségeit vállalná, szíve parancsára és humanista szelleme sugallatára. Eképpen lett ez a könyv is az erdélyiség és az európaiság korunkbeli megszólaltatója. Minden sorában és nyelvi ízében a két világháború közötti viharos és fájdalmas korszak maradandó dokumentuma. A műben a félezer éves multú fejedelmi Erdély metamorfózisainak egyik késői változata zajlik le. Hasonló párhuzamban az anyagország nagy drámájával, amely az 1867-es kiegyezéssel kezdődik, s az egész ország hadszíntérré változásával, romjaiból való feltámadásával végződik. Fel-felvillantja a fejlődés gyors sodrában városiasodó Nagyvárad századeleji életét, ahol a kezdő Ady Endre robban ki és növekszik országa, népe, hazája, sőt kissé Európa viharmadarává. Ekkor kezd Adyra figyelni az ország fiatalsága, de a Tiszáék közösügyes, hivatalos Magyarországa is. Ez a Várad volt a szerző pátriája, - Pázmány Péter szülővárosa. Possonyi emlékírása irodalomtörténeti szempontból jelentős vállalkozás: lévén a Vigilia c. folyóirat alapítója, s a felszabadulás utánig szinte egymaga annak nem csekély küzdelmek közt szívós fenntartója, minden kockázatra kész felelősségviselője. Alakulása idején a Vigilia neves szerkesztőkkel az élén volt harcostársa a magyar szellemi élet frontjának és a jelenkorig ható erővel egyik ösztönzője ma is a katolikus spirituális törekvéseknek, közvetítője katolikus kultúránk jelenségeinek, a filozófia perennisz tanításainak. (Nagyvárad, 1903. - Bp., 1987) író, szerkesztő.