Ördögh Szilveszter: Titkos értelmű rózsa

"Szomorúság zuhant rá, kis híján kitört belőle a sírás is: hiszen az lehetetlen, hogy ne érdekeljen senkit, mi fog történni vele! Kiáltani szerette volna: nézzetek rám! Segítsetek! Nehéz út vár rám! Mondjátok meg, legalább ti: ki voltam én? Ki volt nektek Fekete Lázárné született Hajnal Etelka? Ugye nemcsak az, aki szótlanul és hibátlanul gyúrta-darabolta mellettetek a levestésztát? Mondjátok meg: ugye jól hiszem, jól remélem - én igaz ember voltam?! Biztassatok, legalább bólintsatok, hogy helyesen cselekszem! Összeszorult a torka, könnybe lábadt a szeme. Meg kellett állnia, ki kellett fújnia az orrát, meg kellett törülnie a homlokát, a halántékát, a szemét. Nem segíthetek. Egyedül vagyok. Kertész atya sem tudott segíteni. És én sem tudtam neki....Magamra maradtam. Végérvényesen. Ruhájának zsebébe gyűrte a zsebkendőjét, kézfejével hátrasímította a tincseket a homlokából, és folytatta a tészta darabolását."