„Másfél éves munkaszolgálatomat úgy tekinthetem, hogy Kőszegről Uzsokra érve bátran rohantam a szovjet hadsereg elől egészen Bécsig. A szovjet hadseregnek csupán az volt a dolga, hogy kövessen engem, és meg se állion Bécsig, onnan Berlinig már mások vették át a vezetést. Látnivaló, hogy mind
Horthy, mind Sztálin igényt tartott szolgálataimra, nehezen boldogultak volna nélkülem.
A szovjetekre nem voltam teljesen veszélytelen. A társaimmal készített tankcsapdán az orosz tankok másodpercek alatt áthatoltak, de a röhögés jelentősen-csökkenthette harci lendületüket, mert akadályainkat nehezen lehetett komolyan venni.”
„Akkori feleségem egy hajnalban sírva jött haza, hogy miattam leleplezték.
– Hát ez meg hogy történt? – kérdeztem.
– Addig faggattak a taggyűlésen, míg ki nem derítették, hogy te Bécsben szabadultál fel!
Meghökkentem.
– Tényleg Bécsben szabadultam fel, de én ott nem találkoztam az imperializmussal, meg aztán akkor még nem ismertük egymást!
– Nem számított, csak mondták, hogy te Bécsben voltál, én erről eddig nem beszéltem, ez már magában is gyanús, és így fészkeli be magát az ellenség a pártba,
Feleségem bőgött, én pedig nem tudtam; hogy mérgelődjek, vagy nevessek.
Az utóbbihoz nem volt kedvem.
– Az sem mindegy – szipogta a feleségem – hogy az FM személyzeti osztályán dolgozom. Ezek már holnapi felhívják a Közlekedési Minisztérium személyzeti osztályát.
Felgyulladt bennem a remény:
– El kell válnod tőlem, így makulátlan maradhatsz!”
***
Radó Dezső (1922-2001) közgazdász, kertészmérnök, számtalan díj, kitüntetés valamint egy megpróbáltatásokban gazdag életút tapasztalatainak birtokosaként írta meg önéletrajznak álcázott kortörténetét. Végigélte jórészt mindazt, ami a múlt században történt Magyarországon: egy olyan országban, ahol soha nem lehetett unatkozni. Nem tette ő sem. Egy katolikus menhely egyetlen zsidó neveltjeként indult és a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazgatójaként, egyetemi docensként vonult nyugdíjba. 2001-ben bekövetkezett haláláig is dolgozott. Ez a könyv a huszadik századi Magyarország jó humorral megírt szubjektív története.