Ratkó József: Törvénytelen halottaim

A ​Törvénytelen halottaim a József Attila-díjas költő negyedik verseskötete. „Ez a könyv – írja Ratkó – a törvénytelen halottaké, első halott anyámé s azoké, akiket háborúra ítéltek, rákra, infarktusra és tüdővészre ítéltek. A földbe és égbe temetettekről, a szemétdombon elmálló és tűzben szétolvadó halottacskákról, szerelmünk aszályáról szól. Az idő vizsgálata közben találtam rájuk. a hiányukra. Kezük és szívük hiányára.” A jövőért áldozatot hozó, idő előtt elpusztult névtelen hősök, a múlt áldozatai, a halott történelemépítők előtti tisztelgés és hódolat ez a verseskötet. Az ő emlékük, példájuk idézése. És felhívás az élet folytatásának, továbbvivésének kötelességére. Ratkó költészete a szívósan, fáradhatatlanul végzett munka, a történelmi felelősség,a hűség, a néppel szembeni elkötelezettség költészete. Komor zengésű líra, de hitet, reményt adó. Nem elcsüggeszteni, hanem bajok, nehézségek közepette is biztatni, életkedvre bátorítani akarja olvasóit. A Ratkó-vers színes fantáziára valló képgazdagsága, áttételes képzetkapcsolásai ellenére elemien egyszerű, szíjas, puritán, kiegyensúlyozott. nem festői és zenei hatású elsősorban, inkább keményen kivésett metszetekre vagy fafaragásra hasonlít.