Bajor Andor: Tücsök és bogár

"Megítélésem szerint a rém- alakok nyüzsgésében a kancsi szándékúak világméretű összeesküvése húzódik meg. És ebben nem az az új, hogy hírt ad magáról a félvakság és a kancsalság. Mindég voltak fogyatékosak, akik megjelentek, megértést és jóindulatot esedezve. De most úgy lépnek elénk, mintha mindenki, akinek két szeme, egy orra és két füle van, köteles lenne számot adni furcsa megjelenéséért. Sőt a kétszeműek irgalomért se folyamodhatnak, mert annyi gaztettet néztek végig két szemmel, hogy elvesztették jogukat a védekezésre. Ha valamit enyhíteni akarnak ítéleteikön: úgy próbáljanak kancsalítani. Akkor a továbbiakban nemcsak helyesebben fogják látni a bonyolult világot, hanem moderneknek is nevezhetők! És itt kerülök szembe véglegesen a ferdepofájúakkal és kancsikkal. Én ugyanis eredetileg - ezt őszintén be kell vallanom - kancsal vagyok. De hittel, tudással és szorgalommal küzdök ellene. Egyszer-egyszer már eljutok odáig, hogy nem látom duplán a világot, sőt néha képes vagyok gyönyörködni szépségeiben. Ha valami torzai pillantok meg a valóságban, először a szememet tartom bűnösnek, és számtalanszor helyesnek bizonyult e feltételezés. Ez a való: én első pillanatra mindég visszataszító és torz jelenségeket fedezek föl. De gyűlölöm a torzságot, a kétfejűeket, a káoszt, a színek értelmetlen egyvelegét. Hát hogyne lennének ellenségeim azok, akik a káoszt és az értelmetlenséget kiagyalják? Akik nehéz agymunkával jutnak odáig, ahonnan eredetileg bámészkodom? ..."