˝A boszorkányok jegyében és órájában születtem, sokaktól megátkozott évben. Annyiszor visszasóvárgott gyerekkorom Böske babáját, pitypangláncait, falon táncoló macskáit, az újfalui ablakban sorba rakott paradicsomokat, a Duna árasztotta rétet és dédmama rajtam átlátó mosolyát emlékükben is réges-rég maguk mögé kényszerítették a padban átunatkozott évek. Mi fontos még? Nekem az: kevesen, de vannak barátaim.˝
***
A légy
berepült
megdögleni az íróasztal alá
vonszolta magát és egyre
zümmögött
az utolsó pillanatig
csak meleget
csak a fényt