Vészi Endre: Új híd a Dunán

Az Új híd a Dunán című regényben a szerző - Vészi Endre - egy parasztfiúból hídépítő munkássá avanzsált gyanútlan ifjút csábítgató özvegy mesterkedéseit mutatja be. - Tetszel nekem, te gyerek! Gazda kellene ide! Fuvarosgazda. Te fiatal vagy, vidéki vagy, értesz a fuvaros munkához, meg a lovakhoz. De ne csak a lóhoz érts, az asszonyhoz is. Amióta világ a világ, mindig az asszonyok vitték előre a férfiakat... Látom én az arcodon, hogy sehogysem fér a begyedbe az a híd. Minek is az? Jön egy újabb háború, aztán vége a hídnak. Meg aztán, Sanyikám, jobb is, ha nem politizálsz. Aki a hídon dolgozik, az mind politizál. Előbb, vagy utóbb jönnek az amerikaiak és aztán te itt állsz, mint valami vad kommunista." Nem szükségeltetik különösebben szofisztikált szövegelemzési technika annak megállapításához, hogy az idézett részletben a buja ösztönvilág az amerikai imperializmus szálláscsinálójaként szerepel. Ráadásul a nagytermészetű özvegy szép és fiatal: az ellenség ilyen módon is igyekszik leplezni galád szándékait. Célja a szocialista erkölcs felvizezése, a fülledt erotikát középpontba állító polgári erkölcs terjesztése. A könnyűipar áldozatos harcot folytatott ennek megakadályozásáért: az ötvenes években gyártott női alsóneműk ugyan ápoltak és eltakartak, de a férfias vágyak felébresztésére - mai szemmel nézve - tökéletesen alkalmatlanok voltak..." Élet és Irodalom