Zalka Csenge Virág: Útban az ég felé

A világirodalomban számos példa akad arra, hogy költők, írók már tizenévesként kész fegyverzettel, publikálásra érett művekkel jelentkezzenek. Zalka Csenge Virág az ELTE Bölcsészkarán egy olyan afrikanisztikai órámon bukkant fel, amelyen évek óta egy új diszciplina, a szájhagyományozott történelem kutatásának módszertanát igyekszem a hazai oktatásba bevezetni. Úgy vélem, Csenge nem véletlenül választotta ezt a sajátos történelmi kutatási módszertani területet szemináriumi témaként. Amikor később egy szerencsés pedagógiai célzatú érdeklődés nyomán kibukott az alig húszéves régészet szakos diáklány életkorát meghazudtoló széleskörű történelmi, művelődéstörténeti érdeklődése (mitológiai tárgyú művekből több száz kötetet gyűjtött össze), arra is fény derült, hogy alig tizenévesként kezdett írni, megjárt egy sor diákoknak szervezett írói tábort, és szép számmal lapulnak írásművek a tarsolyában. Innen már egyenes út vezetett oda, hogy az ifjú kolléga írásait, közöttük a kötetben szereplő három történelmi középregényt az óraadó tanár elkérje és megismerje. S benne felerősödjön a kiadói alkat, hiszen azonnal fel kellett fedeznie a kollégában a tehetséges szerzőt. Azonnal kitűnt ugyanis, hogy esetében a széleskörű történelmi-művelődéstörténeti tájékozottság szerencséskezű témaválasztási képességgel, gondos és tiszta stílussal, a korszerűség megkívánta tablószerűség mellett is a cselekményszövés gördülékenységével párosul. Mindemellett pedig Csenge spontánul vagy tudatosan? Olyan szemszöget választott könyvei megírásakor, amelyek különös erővel éreztetik, hogyan, miért, milyen értelemben látja egy női személyiség másképpen ugyanazt a történelmi eseményt vagy eseménysort.