Görgey Gábor: Vadászszőnyeg

„Az ötven év körüli Ádámnak csodaszép szőnyege van, s leginkább ezen szeret ölelkezni. A regény is azzal indul, hogy a frissen meghódított huszonéves Ágnest az ágyból a szőnyegre "telepíti". A szőnyeg azonban nemcsak erre alkalmas, hanem – gyönyörű mintázatával, egymásba fonódó növényi és állati ornamentikával, különösen egy ragyogó madár- figurájával - arra is, hogy a nemi élet mozzanatai közt gazdag asszociációkat keltsen tulajdonosában. Ezeknek az asszociációknak elbeszéléséből, nyomon követéséből áll a regény. Mikor az első oldalakon szőnyegre került Ágnes - némileg csalódva - otthagyja a mű hősét, az olvasó már megismerkedett Ádám egész életével, a tábornok apa villájában töltött gyermekkorával, ifjúkorának szellemi és szexuális élményeivel, a második világháború, a nyilasidők és a felszabadulás eseményeivel, azzal, hogy a derék tábornok hogyan menekített zsidókat, kommunistákat, miként telepítették ki azután az egész családot Mocsányba, milyen volt az élet ott, hogyan alakult Ádám sorsa az ötvenes években, a forradalom idején stb. Az időrendet nemigen tiszteli a szerző; az Ágnessel való együttlét mintegy két órája alatt változatos, sokszor szőnyegszerűen ornamentikus rendben "úsznak be" korábbi és későbbi felnőtt- gyermek- és ifjúkori emlékek, arcok, alakok, események. A tények és hangulatok hatásosabb felidézése kedvéért időnként terjedelmes idézetek is szerepelnek a regény- szövegben. De vázlatos szőnyegtörténet is szerepel a könyvben, ennek során apránként kiderül, a regény címszereplője a világ legértékesebb, több milliót érő vadászszőnyegei közé tartozik. A magyar történelem mintegy húsz évének szubjektív összefoglalását, valamint egy pazar liturgiájú pásztoróra történetét egymásra montírozó könyv kellemes kikapcsolódást nyújt.” Legeza Ilona könyvismertetője