Malonyay Dezső: Vergődés

„M. Trerablay csudákat árul a Rue des Saints Péres 47. szám alatt, akkora boltban, mint egy jóravaló tyukketrec. Hatszáz frankot rabolnak tőle a gazemberek évente ezért a kis lyukért. Ötvenhét éve dolgozik, de már. jóllakott vele. Tán csak elég ? . . . Nyolckor nyit, nyolckor csuk, nem érdemes tovább égetni a gázt. A rue Qassetteben lakik az 51. szám alatt, mióta a lapockája alá lőttek a poroszok. Nyolcszáz frank évente. A zsebvágók! . . . Azelőtt a rue Dulongon lakott, omnibusz hat sóu, havonta kilenc frank, egy évben száznyolc, mintha lopná az ember a pénzt! . . . Hát a koszt! . .. Hol a világítás, a fűtés, a mosás és a többi ...
Mindezt azért tudom ilyen pontosan, mert az első találkozásunk alkalmával mindezekről fölvilágosított engem M. Tremblay személyesen és azóta többször ismételte, igen pontosan.
Egy indus füstölőt láttam a kirakatában, nagyon csinos volt s kíváncsi lettem az árára. Benyitottam hozzá. Éppen egy hasonlóan kíváncsi felebarátomnak beszélte azokat az adatokat, melyeket az imént elősoroltam. Az omnibusz tételénél járt, mikor beléptem s a kosztig mondta. Az illető szerényen távozott. Akkor hozzám fordult lekötelező udvariassággal, hogy mit parancsolok?...”
Részlet A csudakeresők c. elbeszélésből