Tamási Miklós: Virágot sír a fa. Szép írások a túlsó partról

˝E kötet gazdája a magyar irodalom egyik kiváló "névtelen" énekmondója, a felhorkadó, visszakókadó emigrációs lét-nemlét világ hírmondója, erdész apának majdnem erdész gyermeke. Csak egy esztendő hiányzott még, s a Soproni Erdészeti Főiskola diákja mérnökként indulhatott volna a "nagy kalandra". De a forradalmak nem várnak, amikor jönnek, érkeznek. És Tamási Miklós a többi 196-tal együtt 1956 végén elhagyja az országot, mert mint írja: "a város polgársága kiáltványt intézett az egyetemi ifjúsághoz, melyben azt kérték tőlük, hogy ne tegyék tűzharcok színhelyévé ezt az ősi várost... Mi voltunk a vándorló erdő." Békéstől már Sopron is emberes távolságnak mondható, s ő Kárászmegyer színeinek egyszerűségét viszi Vancouverbe, szegényen, mint Sinka István, de megrakva a szavak megtartó hitével. Tamási Miklós az örök vadászterületek erdőiben hajol most a hófehér papírlapok fölé, s még nem tudni, milyen meglepetésekkel gyönyörködtet újra, mikor majd egy általa vásárolt hajójeggyel megérkezünk hozzá. Addig is itt e kötet, megkésve küldjük utána, portósan ezt is, mint minden köszönő szavunkat.˝