Karinthy Ferenc: X utolsó kalandja

"Hogy mért tűröm mind e testi és lelki tortúrákat, holott kiléphetnék, kiszállhatnék, könnyedén eltűnhetnék, tovaillanhatnék?... Csak hát őrült vagyok, szerelmes vagyok, elment az eszem, agyam forrong, egy érdekel a tágasságos, lélegző világból, hogy mellette legyek, ővele, az életben, ágyában, karja között, a bőre alatt. Nem, pontosan érzem, nem lenne szabad ennyire beleszédülnöm, túl sok, tilalmas, kiszámíthatatlan, nem marad büntetlen, beláthatatlan meredélyre, vészes, ismeretlen sötétségbe hajszol... Így csupán tartom a kezét, morzsolom az ujjait, szorongatom, mintha mentőövbe fogódzkodnék."

Előző tulajdonos bélyegzőjével.