Gárdonyi Géza: Zivatar Pékéknél

Kiadás:

Budapest,

Kiadó:

Dante Könyvkiadó

Kategóriák:

Magyar irodalom Regény, elbeszélés

Nyelv:

Magyar

Sorozat:

Gárdonyi Géza munkái

Terjedelem:

159 p.

Kötésmód:

egészvászon

tartalom:

"A péknek két leánya van. Mind a kettő szőke, és mind a kettőt Sárinak hívják. Persze csak az egyikök Sári, a másik Olga. De mivelhogy ikrek és reggel felváltva segítenek az anyjuknak a boltban, a vevők csak Sárikának szólítják a másikat is. - Három szép zsemlyét, Sárika. Gyakorta megtörténik, mikor együtt van a két leány, megkérdezi egyik-másik vevő az anyjukat: - Ugyan ténsasszony, hogyan tudja, hogy melyik lánya, melyik? A kövér nagy pékné ilyenkor mindig mosolyogva pillant a leányaira. - Magam se tudom, csak tudom. De néha azt mondja: - Hiszen meg lehet őket különböztetni: Sári magasabb Olgánál, négy ujjnyival is magasabb, és az arca keskenyebb. Aztán Olga indulatosabb, Sári csendesebb. Néha azonban megvallja: - Bizony velem is megtörténik, hogy összetévesztem őket. Borult időben, vagy reggel, mikor még kócosok. Olyankor én is csak azt mondom: - Sári! S ha bővebben szól rólok, igy beszél: - Hát az igazat megvallva, magunk se tudjuk már bizonyosan. Mert mikor születtek, kötöttünk ugyan rájok pántlikát, de mégis összekevertük őket. Mert tetszik tudni, úgy volt az, hogy mingyárt ahogy megszülettek, meg kellett őket keresztelnünk. Mer igen gyengécskék voltak. Hiszen most is olyanok, mint az őzikék. Nem is reméltük, hogy megmaradnak. Az az ostoba bábaasszony zavarodott volt aznap a virrasztástól. No meg hogy azon éjjel hatszor is ivott rumos teát. Hát mikor délután kérdem, hogy Janicsekné melyik is a Sári? - hát csakúgy vélekedésképpen felel a buta: - Ez a kékpántlikás talán. - Másnap már a piros pántlikásat bizonyítgatta Sárinak, harmadnap megint a kék pántlikásra esküdözött. De most már hát ez a Sári, ez meg itt az Olgácska. A két őzike szemérmesen mosolyog ilyenkor, és melegen pillant egymásra. Gyönyörű két gyermek. Mind a kettő fitoska és kékszemű és hát rózsaszín bársony-arcú, mint a pékleányok szoktak lenni. Csak éppen hogy vékonykák: kicsi koruk óta mindig fiatalabbaknak látszottak két évvel is, mint amennyik voltak. De eleven és pajkos mind a kettő." Így kezdődik ...