Kosár
A szerző a magyarság XX. századi államtörténetének európai kapcsolat rendszerét vizsgálja, eddig alig vagy részben ismert és politikai okok miatt nem tisztázott történelmi tények eredeti tartalmát visszaadva. Azt keresi, ami összeköti a magyarságot Európával, nem pedig azt, ami alapján atomizálták környezetét, ahogyan a XX. századi nagy birodalmakhoz akarták kötni.
A könyv tanusága szerint a magyarság legfőbb adottsága még e tragédiákkal terhelt században is egy összekötő szerepre való képesség. Olyan kérdésekre ad választ a szerző, hogy milyen állam lehetett volna a Dunai Egyesült Államok; feltámasztható volt-e Ausztria-Magyarország, milyen államok is voltak Ruszka-Krajna, Magyar- és a Szlovák Tanácsköztársaság, Lajtabánság, Baranyai Szerb-Magyar Köztársaság király nélkül lehet-e királyság? Milyen lehetett volna a Közép-Európai Egyesült Államok magyar, cseh, osztrák, román, északi és délszláv tervek szerint, dr, Habsburg Ottó, Churcill és az amerikaiak szerint, és hogy hogyan húzta keresztbe Nyugat és e térség ide vonatkozó minden elképzelését Sztálin, a nagy generalissimus. A kötetben olvasható, hogy volt magyar újraegyesítés és az is, hogy milyen rettenetes árat kellet érte fizetni, illetve, hogy volt még két megszállás és 1956-ban egy hadüzenet nélküli háború is.
Külön fejezetben írja le a szerző azt a módszert, ami a kelet-közép-európai országok gyarmatosítását szolgálta a szovjet hatalom kezében. Szól arról, hogy régi kérdések hogyan merülnek fel új távlatokban. (A mellékletben az elcsatolt magyar területek rövid XX. századi története is megtalálható.)
A szerző a kötet végén felteszi a kérdést, mi lesz a sorsa a magyaroknak az új Európában? Ismét kitaszítottság vagy a tradicionális történelmi küldetés az összekötő szerep. Felteszi a nagy kérdést: lehet-e magyar újraegyesítésről beszélni az egységes Európában? A szerző szerint van válasz a kérdésre.
A kötet Jámbor János „Miért taszították ki Magyarországot Európából?" művének folytatása, azonban önmagában is kerek egészet alkot.
