Gergely András: Áruló vagy áldozat? István, az utolsó magyar nádor rejtélye

1848. szeptember 23-án éjszaka gyorskocsival vágtatott Bécs felé, amelyben egy magába roskadt fiatal tábornok ült. Egy aulikus főúr vagy egy magyar forradalmár? Egy áruló vagy egy trónkövetelő? Talán mindez egy személyben?... István főherceg volt ez az utas, Pest és a magyar kultúra mecénásának, József nádornak a fia. Mint apja, ő is közvetítő szerepet vállalt a bécsi udvar és a magyarság között. 1847-ben az országgyűlés nádorrá választotta. E 800méltóság viselőjeként találkozott az 1848-as forradalommal, s vállalta a forradalmi átalakulást. 1848 törvényhozása aztán csaknem királyi jogkört biztosított számára. Ő nevezte ki a Batthyány-kormányt, s szerepe kulcsfontosságú volt a magyar forradalom történetében, amikor is az országgyűlés felkérte, s ő elfogadta, hogy a Jellasic ellen indítandó sereg élére álljon, sőt állítólag Kossuth még a koronát is felajánlotta neki. Ekkor azonban a Habsburg-családhoz való tartozása és magyarbarátsága feloldhatatlan konfliktusba sodorta, állította mind ez ideig történetírásunk. Kötetünk e konfliktushelyzet kialakulását s annak kevéssé ismert motívumait, körülményeit tárja fel, bemutatva a Habsburg-ház tagjainak torzsalkodásait, lélektani, politikai drámáit, a kül- és belpolitikai helyzet ellentmondásos alakulását.