Köpeczi Béla: A bujdosó Rákóczi

1913-ban adta ki Szekfű Gyula A száműzött Rákóczi címen azt a heves politikai - kisebb részt szakmai - vitát kiváltó könyvét, amelyet némelyek a nemzeti múlt meggyalázásának, mások a modern magyar történetírás első dokumentumának fogtak fel. A történeti kutatás szinte lezártnak tekintetté a kérdést, pedig Szekfű kritikusai között akadtak olyanok is, akik nemcsak a szemléletet, hanem a források elégtelenségét is szóvá tették. A jelen munka szerzője újabb levéltári forrásokat tárt fel, melyek új színben tüntetik fel a bujdosás politikáját, rávilágítva arra, hogy Rákóczi diplomáciai tevékenysége 1711 után még kiterjedtebb, mint a szabadságharc idején, mert mindent meg akar próbálni, hogy az európai egyensúly elve alapján a Habsburgokkal szemben legalább az Erdélyi Fejedelemség önállóságát biztosítsa. Ez a politika egyszerre tartalmaz reális és irreális vonásokat, alapeszméje azonban a jövő függetlenségi harcait ösztönzi. A bujdosás nemcsak a fáradhatatlan, eszméihez ragaszkodó és így erkölcsileg is hatni tudó politikust formálta, hanem az írót is, aki a kor legmagasabb műveltségi szintjén foglalkozik a történelem, a politikai gondolkozás és a vallás nagy kérdéseivel. A könyv nem apológia, a kor valós körülményei és hiteles szövegei alapján mutatja be a reménytelenségben is reménykedő, a sokszor tévedő, de a küzdelmet fel nem adó történeti személyiséget.