Gergely Attila: A hatalom árnyékában. Kórkép egy letűnt korszakról

A közvéleményhez fellebbezek, hogy értse és megértse a körülmények egymásra hatását, megítélje vagy elítélje ebben játszott, nem mindig tudatosan vállalt szerepemet.
Ajánlom fiaim Attila, Szilárd és Szabolcs nemzedékének, hogy levonva egy eltűnt korszak tragédiáinak, hibáinak tanulságait, egy őszintébb, igazságosabb és szebb világot építsen magának.
Személyes mentségemre csak azt tudom felhozni, hogy egész pályafutásom során soha beosztásra, jelentősebb feladat végrehajtására önként nem jelentkeztem, soha érdekcso­portnak nem voltam tagja, a karrierért, a kötelességszerűen végzett munkán kívül sem szó­ban, sem tettekben nem követtem el semmit. Mondvacsinált okokból senkit nem juttattam hátrányos helyzetbe, erőszakot senkivel szemben soha nem alkalmaztam. Talán ebből is következett, hogy mindig a legnehezebb feladatok frontján dolgoztam és nem kényelmes páholyból, a mindent jobban tudók pozíciójából adhattam másoknak tanácsokat. A lelkiisme­retemmel ezért mindig ki voltam békülve és nem kellett szégyenkeznem, amikor borotválko­zás közben tükörbe néztem.