Molnárfi Tibor: A korona. A valóság mítosza, a mítosz valósága

A Szent Korona és az Országcímer az egyetemes magyarságjelképe, amely magában hordozza a múltat, a jelent és a jövőt is, s mint nemzeti jelképereklyénk, kisajátíthatatlan, minden magyar tulajdona és minden nem magyar tulajdona is, aki elismeri a fennhatóságát s alázattal tejesíti történelme isteni kinyilatkoztatásait és parancsait. Ezt a gondolatot fennkölt hangon és méltó igénnyel fogalmazza meg könyvében Dr. Molnárfi Tibor, amely mű ma már nemcsak a történelemoktatás segédeszköze, hanem iránytű is a megmásult világ értékrend-káoszában, amikor sok helyütt bölcsőben temetik el a halottakat és koporsóban ringatják a csecsemőket, míg idegen nyelvű altatódalt süvít a hontalan szél... A Szent Korona és az Országcímer erőt adnak és összekötnek, de arra is köteleznek, hogy higgyünk bennük és a jövőnkben. "Magyarországot 1945-ig saját állameszméje éltette. Népünk saját jogfölfogása szerint építette államrendszerét... A magyar alkotmányosság kezdete ősidők homályából lép elénk, majd írott források tanúsága szerint a vérszerződésben, a honfoglalás után Pusztaszeren és ezt követően 1222-ben ölt látható formát. Állandóan jelenlévő valósága igazolódik Werbőczy István Hármaskönyvében... Ettől kezdve ez, valamint az élő jogszokás kíséri végig államunk életét az utolsó félezer évben, egészen 1945-ig. A magyar állam szuverenitása 1945-ig garantálta a magyar állam és a magyar alkotmány legitimitását. Ez a függetlenség hullott porba 1945-ben, majd a szuverenitás elvesztését tartósította a katonai megszállás és egy idegen állam szándékainak megfelelő, mandarinokkal, megfélemlített alkalmazottakkal kiépített államberendezkedés és jogrendszer 1990-ig."