Kosár
Miniszter Úr!
Meg kell okolnia egy magyar embernek: ha kétségeivel, a benne megnyilatkozó magyar életösztön jogos felriadásával, a magyar sebekből lelkébe gyűlt panaszokkal-a magyar sors legfőbb irányítójához fordul? Kihez fordulna a magyar szorongás, a védekezésre felmozduló magyar életakarat, a magyar jövő megépítésére buzgó magyar erő máshoz, mint a magyar életépítés legfőbb kőműveséhez, ahhoz, aki egész életével elsősorban felelős minden magyar sorsáért, minden magyar kenyérért, a magyar föld minden rögéért s az édes magyar nyelv elhazudhatatlan uralmi jogáért Magyarország, minden röge fölött?
Az, aki a következő sorokban száz és százezer magyar döbbenetét, nehéz történelmi ítéletét jelentő panaszait, lemaszlagolhatatlan életakaratát mondja Ön elé: minden viszonylatában látja azt a végtelenül nehéz és végzetes felelősségeket parancsoló helyzetet, melyben önnek történelmi feladatait végeznie kell.
