Asztalos Miklós, Pethő Sándor: A magyar nemzet története ősidőktől napjainkig

"A modern történetírás tehát az Élet minden eredményét megvizsgálja és egyoldalúságtól mentesen próbálja azokat két nagy, örök forrásra visszavezetni : a magyar népre, mint ősi, folyvást megújuló termelő erőre és az európai áramlatokra, melyek hasonlóképpen megszakítás nélkül formálták történetünket.
Az a történet pedig, mely elhagyva a politikai és pozitivista történet egyoldalúságát, tudatosan mélyülő munkával közeledik minden magyar alkotás e fókuszaihoz, nemcsak érdeklődésre tarthat számot a mai nemzedékek közt, hanem kielégítheti azt a különös nosztalgiát is. mellyel közönségünk a múltat tárgyaló könyvek felé fordul. Történetünk szép és szomorú, büszke és véres és izzadtságos történet, mint minden emberi cselekedet. Küzdői és szenvedői emberi nemzedékek, melyek a földi életben, működésük ez áthághatatlan határai közt, mindenkor egyformán harcolnak s ugyanazon szenvedéseket tűrik és hordozzák. Saját történetünk alkotói pedig vérrokonaink, őseink, még akkor is, ha biológiailag nem vagyunk egyenes leszármazóik. Történetük tehát a mienk, cselekedeteik olyanok, aminőket adott körülmények közt 'mi szakasztott úgy cselekedtünk volna, végül a mi szenvedéseink is talán ugyanazok, mint amiket ók szenvedtek történetünk nagy töréseinél, új utak keresése közben. Urak és jobbágyok, végvári katonák és barokk főpapok : mind mi vagyunk, sorsuk a mienk és a mi sorsunk az övék."