Minden tiszteletem ellenére ki kell javítanom a szerző Babós Józsefre vonatkozó negatív véleményét. Babós hadbíró ezredes keménykezű ítélkező volt, szakmányban hozta a súlyosabbnál súlyosabb ítéleteket a keleti fronton, dezertőrök, katonaszökevények ellen. De amikor azzal bízták meg, hogy tárja föl a délvidéki tisztogatás ügyét (Hideg napok) akkor a legnagyobb objektivitással, esküjéhez híven járt el. Feketehalmy-Czeidner tábornokra és társaira a legsúlysabb ítéletet (halálbüntetést) kért, a 13. rendű vádlottra Képíró Sándor csendőr századosra tíz év fegyházat és lefokozást javasolt.
Mikor Képíró a rendszerváltás után a kilencvenes években hazatért, hosszas vita kezdődöt, hogy mi legyen vele. A szélsőjobb, persze nem is igaz, meg nem is ő volt, természetesen. De a centrum miért nem élt azzal a történelmi lehetőséggel, hogy bizonyítsa: ezt az embert a magyar királyi hadbíróság háborús bűntettért elítélte! Elsőként Európában!
Ezzel egy nagyon-nagyon csekély mértékben árnyaltabb képet lehetne alkotni a 40-es évek magyar keresztény középosztályáról, ahova én is tartozom.