Bernstein Béla: A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók

Bernstein Béla (1865-1944) rabbi és történetíró monográfiája először 1898-ban, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján jelent meg. Abban a korban, amikor a magyar zsidók már két-három nemzedék óta sikeresen asszimilálódtak az anyanemzethez. Legalábbis ebben a hiszemben éltek. Ezt a tudatállapotot tükrözte Bernstein művének első kiadása, noha nem hallgatta el az emancipáció rögös útjának állomásait sem. A második kiadásra 1939-ben, egy megváltozott világban került sor. Megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia, s éppen Európa második újrafelosztása volt napirenden. A második világháború s annak egy külön frontja: a zsidók ellen viselt háború előestéjén Bernstein azért adta ki újra, átdolgozva és kiegészítve munkáját, hogy a reformkor befogadóinak unokáit emlékeztesse a zsidók és magyarok között megkötött szövetségre. Arra, hogy 1848-49 után a magyar zsidóság az egyetemes magyarság oszthatatlan része. A holocaust - amely Auschwitzban elégette magát a szerzőt is, Jókai hívét és barátját (az első kiadást az ő előszava vezette be) - és a rákövetkező fél évszázad erőszakolt felejtése nem tette lehetővé, hogy a következő nemzedékek előítélet-mentesen megvizsgálják az ezirányú reformkori folyamatokat. Ezt bizonyítja az is, hogy Bernstein Béla könyve óta mind a mai napig nem született átfogó monográfia a nagyon is lényegbevágó, mert a modern Magyarország születésének egyik érzékeny pontját érintő témáról.

Jókai Mór előszavával és a zsidó honvédek 4 névjegyzékével.