tartalom:
A mai magyar tizen- és huszonévesek többnyire a nevét sem hallották. Az úgynevezett férfikorban levő meg középkorú olvasóréteg sem igen tud róla sokat, bár néhány kötetét még kiadták 1945 után, egyet éppen 1969-ben. Akik emlékeznek a nevére, azok is általában a "száguldó riporter" jelzőt társítják személyével, mert - egyik kötetének címéről - a szívesen egyszerűsítő elme ezzel a kifejezéssel azonosítja Egon Erwin Kischt. már az iskola padjaiban elhatározza, hogy író, pontosabban újságíró lesz. Pályáját a prágai német sajtóban kezdi az akkori hivatásos újságírók szamárlétrájának legalján, mint rendőri riporter, de hamarosan melléje tűzi a vezető berlini polgári liberális napilap prágai tudósítójának hírlapíró-igazolványát. Mind jobban és jobban odamerészkedik az egykori újságírás ingoványos talajára, és egyes ügyekben valósággal bravúros eredményekkel büszkélkedhetik, amikor kitör az első világháború. Kischt azonnal a szerb frontra viszik, ott ismerkedik a "modern" háború és a tehetetlen katonai vezetés meg az osztrák-magyar vezérkarban történt árulás összes következményeivel, a tűzvonalban küzdő legénységet sújtó nyomorúsággal. Ezekről a feltűnést keltő frontnaplóban (Katona a prágai hadtestnél - 1920) számol be.
Életének több mint négy évtizedében folyton utazik, a kilométerek tízezreit teszi meg, többször bejárja Európát, meglátogatja Ázsiát, Amerikát és Ausztráliát (e két utóbbi földrészen fedőnevet használ). Több ezer témával foglalkozik, sőt ezek nagy részének aprólékosan utánajár, s közülük sokat meg is ír. Mintegy húsz kötetet publikál, s megéri azt a kitüntetést is, hogy Heine és Thomas Mann művei mellett az ő könyveit is elégetik Hitlerék.
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető