Varga Benedek: A sebesült Görgei. Kiállítási katalógus

"1849. július 2-án a szabadságharc fővezére, Görgei Artúr tábornok, Komárom térségében életveszélyes fejsérülést szenvedett: Egy felrobbanó gránát szilánkja 12 centi hosszan felszakította fejbőrét, és több ponton átszakította koponyacsontját. A sebesülést követő kilencedik napon Görgei tábornok három hadtesttel, mintegy 25000 honvéddel elindult Komáromból Arad felé a nyugatról előretörő osztrák és az északról támadó orosz csapatok között a Duna bal partján vonulva. A sebesülést követő tizenharmadik napon bevette Vácot, kiverve onnan az orosz előőrsöket. Mire Vácra ért sebe súlyos gennyesedésnek indult, s a sérülést újra fel kellett tárni. A sebesülést követő tizenötödik napon fogatról nyeregbe szállt, visszaverte az orosz főerők támadását és az oroszokat kikerülve Miskolcra, majd Tokajba vonult. A sebesülést követő huszonhatodik napon indult az orosz hadsereg teljes arcvonalát ismét megkerülve délnek. Augusztus 9-én Temesvárnál az osztrák csapatok megsemmisítették azt a hadseregét, amelyikkel Görgeinek egyesülnie kellett volna. Görgei aznap este, a sérülését követő harminckilencedik napon ért Aradra. Másnap találkozott Kossuthtal. Augusztus 11-én este nyolc órától Kossuth Görgeit diktátornak nevezte ki, és ő maga a török határ felé menekült. Görgei haditanácsot tartott, amely - a megmaradt három hadtestnek - az oroszok előtti kapitulációja mellett döntött. Augusztus 13-án, délután öt órakor Görgei a sebesülését követő negyvekettedik napon Világosnál letette a fegyvert."