Csorba László: A tizenhárom aradi vértanú

„Arad pedig a magyar Golgota”. Így tekintett rá már egy koron a levert szabadságharcot sirató nép, s joggal így őrzi mindmáig a történelmi emlékezet. Az a tizenhárom életút, melynek rövid történetét most a kezében tartja az olvasó, a tények erejével igazolja Kossuth Lajos szép biblikus hasonlatának súlyos igazát. Tizenhárom sors – polgárok, grófok, nemesek, horvát, szerb, örmény, német, osztrák, magyar katonák életútja fut végül össze az aradi várban, hogy azután a maga tragikus végkifejletéhez jusson el azon a kora őszi reggelen. „Közeledtünk a kitűzött helyhez – emlékezik vissza az áldozatokat kísérő minorita atyák egyike – s én, megvallom érzékenyen könnyeztem. Nagysándor ezt észrevevé, hozzám fordult, s így szólt: »Tegnap ön vigasztalt engem és most sír.« De már ekkor majd az oszlopok előtt állánk, mire a katonaság sorfalat képzett, s mi a közepét foglalánk el, végezve ki-ki társával imáját. Ekkor jött hozzánk Leiningen, s noha ágostai vallású volt, így szólt: »Imádkozzunk tisztelendő urak, együtt, hisz mindnyájan keresztények, mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk.« Tettük is egy szívvel-lélekkel. Erre következett az ítélet fölolvasása s kezdetét vette a vérfagylaló működés...”