Palotás Zoltán: A trianoni határok

Trianon sorsfordulónk volt, második Mohács. A magyar történelem egyik mélypontján, kényszerhelyzetben írtuk alá. A békeszerződést becikkelyezésre benyújtó akkori miniszterelnök, Teleki Pál, a parlamentben vádindítványt nyújtott be önmaga ellen, mert vétkesnek érezte magát...
Trianon témája kimeríthetetlen. Trianont a maga teljességében, komplexitásában még senki sem írta meg és egyhamar talán nem is fogja. Aligha lehet ambíciója, célkitűzése bárkinek is, hogy Trianont teljes egészében feltárja, bemutassa. A téma annyira összetett, hogy több oldalról, különböző tudományterületek felől, többféleképpen kell megvilágítani, és nem lehet lezárni, mert még mindig akad – akadhat – új mondanivaló.
Tanulmányunk – talán inkább kommentár – nem tudományos igényű munka, inkább ismeretterjesztés kíván lenni: néhány újabb megfigyeléssel hozzájárulnia Trianonról alkotott képünk sokoldalúbbá formálásához, egy korszerűbb és valósabb szintézis kialakításához.
Ma óriási az érdeklődés a magyar sorskérdések iránt, így a trianoni békeszerződés részletei iránt is. Széles olvasóközönség kezébe szánjuk tehát ezt a kis munkát, amely nem annyira történelmi eseményeket kíván felsorakoztatni – ezt megtették és megteszik a történészek –, mint inkább földrajzi, gazdasági és geopolitikai szempontok, ezek összefüggéseiből kíván adalékot nyújtani, és talán némi új szemléletet is. Az említett szempontok ugyanis eddig elég hiányosan szerepeltek Trianon irodalmában. De hozzátartoznak azokhoz az ismeretekhez, amelyekre ma a széles közvéleménynek, a „kiművelt emberfőknek” szükségük van.