Mályusz Elemér: Az V. István-kori gesta

Szerzője sokáig bizonytalan volt. Csupán a kort, amelyben keletkezett, lehetett pontosabban meghatározni. Míg Béla király jegyzőjét három kancelláriában is kereshettük, abban régóta teljes az egyetértés, hogy az a gestaíró, aki közvetlenül Kézai Simon előtt élt, csak V. István uralma alatt működhetett. Lehet, felőle is szétágazóbbak volnának a vélemények, ha már korábban magára vonja a kutatók figyelmét, s nem másfél századdal Anonymus munkájának ismertté válása után dereng fel a sejtés, hogy krónikáink szövegébe belejavított a IV. Béla és Kun László közti rövid időszakban valaki, aki történetírónak érezte magát. Ki tudja, mily bizarr feltevésektől menekült meg azáltal történettudományunk, hogy nem a XVIII. században kezdték találgatni élénk fantáziájú kutatók, vajon mely krónikarészek származnak V. István kortársától, hanem erre csak a tudományos kútfőkritika megerősödése után került sor, amikor a megfontolt óvatosság általánosabb lett.
Talán szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy az Árpád-kor legkitűnőbb ismerője, Pauler Gyula célzott először arra, hogy írónk egyáltalán a világon volt, de mindenképpen jellemző, hogy sejtésének jelzésével eltorlaszolás helyett szabaddá tette a megoldás útját. Felismerése, hogy Kézai fellépését kell a magyar krónikaírás fejlődésében döntő fordulatnak tekinteni, oly megállapításnak bizonyult, amelynek helyességét máig minden újabb megfigyelés igazolja, minuciózus adatokkal alátámasztott utalásai pedig kétségtelenné tették, hogy krónikáink által említett több szereplő valóban a XIII. század közepén élt, róluk tehát csak akkortájt tevékenykedő író emlékezhetett meg.