Bél Mátyás levelezése

A 18. század első felében a magyarországi tudósok érintkezésének legfontosabb formája a levelezés. A tudósokat összefogó társaságnak csak az óhaja létezik még ekkor. A nyugati egyetemekről korszerű műveltséggel hazatérő ifjak szétszórtan élnek, s ha protestánsok, akkor az ország egyes részein még zaklatásoknak is ki vannak téve. Hiányoznak a folyóiratok és csekély a tudományos művek megjelentetésére a lehetőség. 1708-ban tér haza Halléból Bél Mátyás (1684-1749). Néhány évi besztercebányai tanárkodás és lelkészség után 1714-tól a pozsonyi evangélikus iskola rektora, majd 1719-től az ottani német gyülekezet lelkésze. Az országban s általa is használt nyelvek (latin, magyar, német, szlovák) iskolai oktatásához szükséges nyelvkönyveket állít össze és adat ki, cseh és magyar nyelvű Biblia-kiadást gondoz, kegyességi műveket fordít és jelentet meg szlovák (cseh) és magyar nyelven. Három és fél évtizeden keresztül kutatja Magyarország múltját s méri fel jelen állapotát. Az utóbbihoz kéri, szervezi a munkában részt venni hajlandókat. Eredményként vármegyeleírásokat és történeti forrásokat tesz közzé.
Összegyűjtött levelezése a teljesnek csak töredékét képviseli. Ifjúkori leveleiből mindössze néhányat találtunk, s későbbről is sok a hiány. Fiai külföldi tanulmányairól csak a professzorokkal való levelezéséből értesülünk, gyermekeinek írt, vagy tóluk kapott levelet nem sikerült találnunk. Tudjuk, hogy levelezett Christoph Mattháus Pfaff-fal, Daniel Ernst Jablonskival, ifj. Köleséri Sámuellel. Néhol arra utal egy-egy közölt levél, hogy korábbi (általunk ismeretlen) levelezést újít fel. Egy 1727-ból származó napló több Burius Dánielnek írt leveléről tesz említést. Ifi. Buchholtz Györggyel folytatott levelezéséből mindössze két Buchholtz által írtat sikerült találnunk. Átnéztük Buchholtz naplóját, melyben az rögzítette, hogy mikor kinek írt és kitől kapott levelet. 42 érkezett Bélától, 67-et írt neki. Kötetünkben e levelezésből csak kettőt közölhettünk (49. és 591. sz.), ezek közül egyiket nem említi Buchholtz naplója.
Ha már szóba hoztuk ifj. Buchholtz naplóját: nemcsak feljegyezte, hogy mikor kinek írt és kitől kapott levelet, hanem 20 éven át havonta összesítette is az adatokat Ezek szerint 1712 és 1732 között 14 134 levelet írt és 6558-at kapott! Ha figyelembe vesszük, hogy Bél Mátyás intenzív levelezése legalább 30 évig tartott, akkor az általa megírt levelek számát is tízezer körülire kell becsülnünk. Van olyan adatunk, hogy „ad omnes Hungariae partes, comitatus, magnates” írt,  ami ha túlzás is, mindenképp jóval több — igaz, bizonyára azonos szövegű — levelet jelent az általunk megtaláltnál (281—282. sz.). Az is biztosnak látszik, hogy felhívásait, kéréseit sok helyre elküldte, sokakat kért közös munkára.
Ismételjük: Bél Mátyás levelezésének csak töredékét tudtuk megtalálni. Az általunk most kötetbe rendezett anyagon kívül remény van arra, hogy éppen az említett ifj. Buchholtz Györgyhöz írt levelek fennmaradtak Tiszolcon, vagy a Krmann-nal való levelezéséből Trencsénben akad még néhány. Abban reménykedünk, hogy kiadásunk nyomán mások is tesznek közzé kötetünkből hiányzó leveleket. Az a tény, hogy Bél Mátyás leveleit már a 18. században is másolgatták, feljogosít bennünket arra a feltételezésre, hogy a pusztulás nem olyan nagymértékű, mint gondoljuk.