Németh Andor: Előhang negyvennyolchoz

Németh Andor könyve prelúdium 1848 nagy történelmi szimfóniájához.
Az 1848-as év, a XIX. századnak ez a nagy cezúrája, a vége és a kezdete valaminek. Úgy indult, hogy végre megvalósul mindaz, amire az emberiség valaha is áhítozott. Minden szekta minden titkos álma. A szabadság, egyenlőség és testvériség, a világköztársaság, az egy akol és egy nyáj, a „minden közös”, a „minden mindenkié”, a nők egyenjogúsítása, a halálbüntetés eltörlése. A szenvedély végigszáguld Európán, mint valami tűzvész. Egymás után gyullad ki Milánó, Pest, Drezda, Berlin, Stuttgart, Bécs, – a fejedelmek egymásután adják meg népeiknek a régóta követelt Szabadságukat – büszkeségükben megalázva, visszafojtott dühvel, ledér cinizmussal – ámde mindössze csak néhány hétig, vagy hónapig tart a felfordulás – a tűzvész elül, s csak a rabláncok csörgése tanúskodik arról, hogy Közép-Európa népei változtatni kívántak állapotukon.
Az „Előhang negyvennyolchoz” méltán sorakozik Németh Andor korábbi történelmi kötetei: a „Mária Terézia” és a „Párisi kommün” mellé.

Védőborítója szakadt.