Garami Ernő emlékkönyv

Garami Ernő (szül. Grünbaum, Budapest, 1876. december 13. – Budapest, 1935. május 28.) magyar szociáldemokrata politikus, miniszter, egy időben a Népszava és a Szocializmus főszerkesztője, a századfordulótól 1919-ig a magyar szociáldemokrácia egyik legtekintélyesebb vezetője, eredetileg műszerész. Családja Csehországból települt Magyarországra, apja halála után tönkrementek. Ezt követően tanulta ki a műszerész szakmát, majd munkavállalási céllal Németországba utazott, ahol több írása is megjelent szociáldemokrata folyóiratokban. 1898-ban tért haza és 1919-ig az MSZDP meghatározó politikusaként tevékenykedett. Volt a napilappá alakuló Népszava főszerkesztője, 1906-tól pedig Kunfi Zsigmonddal közösen szerkesztették az MSZDP elméleti folyóiratát, a Szocializmust. Ebben az időben szépírói munkásságot is folytatott, novellái jelentek meg a Népszavában, a Vígszínház pedig 1908-ban mutatta be a „Megváltás felé” című drámáját. A polgársággal való szövetség támogatója volt.
Garami Ernő a Károlyi-, majd a Berinkey-kormányban 1918. október 31-től 1919. március 21-ig kereskedelemügyi miniszter volt, álláspontja szerint nem volt realitása adott korban a proletárforradalomnak, ezért következetesen elutasított minden ilyen irányú törekvést. 1919. március 21-én őt már be sem vonták a szociáldemokraták és kommunisták közti egyeztetésekbe, fiának emlékiratai szerint, amikor értesült arról, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja és a agyarországi Szociáldemokrata Párt Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült, akkor kijelentette, hogy olyan pártnak nem kíván a tagja lenni, amely éppen a demokrata szót hagyja el a nevéből. Bécs érintésével Svájcba utazott. Innentől rövid megszakításokkal főként emigrációban élt, bár többször is hazatért és szerepet vállalt, például az MSZDP nevében több alkalommal is tárgyalt Horthy Miklóssal a Nemzeti Hadsereg bevonulásáról. Az MSZDP pártvezetőségével támadt személyi és taktikai nézeteltérései miatt fokozatosan elszigetelték és kiszorították a pártvezetésből, ezért 1931-ben újra Bécsbe távozott. Az osztrák szociáldemokrata felkelés bukása után 1934-ben, visszatért Budapestre, ahol 1935. május 28-án elhunyt.

Papírja száraz, töredezik. A borítók lejárnak.