Gólyavári esték. Előadások a magyar történelemről

Több évvel ezelőtt a Televízió néhány munkatársával nagy álmodozó tervezgetésbe kezdtünk: a világtörténelemről akartunk televíziósorozatot készíteni. A néző az eredeti helyszíneken barangolhatott volna és a legjobb szaktudósok „történelmi idegenvezetése” biztosította volna az elmélyedt tájékoztatást. Már készültek a tervezetek és elképzeltük, hogy Hahn István professzor az Akropolisz lábánál és a Forum Romanumon igazít útba az ókori világról, míg Manchesterben Eric Hobsbawm az angol ipari forradalom idején épült munkásházak között és egykori gyárak bejáratánál vázolja, miért éppen Angliában kezdődött a folyamat. Ezek az álmok azonban akkor nem válhattak valóra. S ekkor, váratlan fordulattal született meg egyik televíziós kollégánk, Hanák Gábor ötlete: ha nem megy a látványos, az eredeti színhelyeket, emlékeket bemutató, dokumentumokat felvonultató, csak a legkiválóbb nemzetközi szakértők rövid magyarázatával irányított „televíziós” műfaj, akkor kísérletezzünk az ellenkező véglettel. Ne „televízióskodjunk”, még képek, illusztrációk bemutatásától is tartózkodjunk: vegyünk fel hagyományos egyetemi előadásokat, hagyományos egyetemi előadóteremben, valódi diákhallgatósággal, a vizsgált korok és témák hazai kutatóinak bevonásával. Az elképzelés legalább annyira magától értetődő volt, mint amennyire meghökkentően szokatlan. „Elbírja”-e a képernyő (és természetesen a néző-hallgató közönség), hogy egyetlen ember az egyetemi katedrán 35—40 percen át beszél, magyaráz? Elbírta!

Érvénytelen bélyegzővel.