Kosár
Most, amikor a népszabadság még mindig csak írott malaszt, s hogy valóság legyen, legvégső ideje már most, amikor a haza szabadsága, ha csonkán is, de még megvan, s éppúgy, mint akkor, egyre sürgetőbb veszedelem fenyegeti, s amikor a szabad hazának éppúgy, mint akkor, nincs más mentsége, mint a szabad nép.
Most tanulni kell. Okulni, készülni, erőt gyűjteni, mert a lecke komolyabb, mint valaha.
Most tehát nem a szívünk után igazodunk és nem a költőket keressük. Sem azokat, akik a láz hevületében az eget ostromolták, sem azokat, akik a tehetetlen valóságok kényszerűségei között magukat marcangolták szét. Most ahhoz fordulunk, aki mert. Merte a legtöbbet, ami lehetségesnek látszott: a legkevesebbet, amiért érdemes élni.
Aki nem tud úgy élni, hogy szabad ember ne legyen, s úgy, hogy magyar ne maradjon, s ezért az elrendeltségért erővel is küzdeni akar, az legyen magyar úr, vagy magyar paraszt, magyar polgár vagy magyar munkás, Kossuth Lajosnak van hozzá szava.
