Nagy Miklós: Kristóffy József emlékiratairól

"Ha a könyvek értékét a külső nagyság. a terjedelem adná meg, akkor a magyar könyvpiacon az utolsó években megjelent művek között bizonyára Kristóffy Józsefnek Magyarország kálváriája című kötete vinné el a pálmát néhány deka híján két kilogrammos súlyával. Annál szomorúbb eredményre jutunk azonban, ha a mű belső értékét vizsgálva, megállapítani igyekszünk, hogyan szolgálta Kristóffy egykor, mint aktív politikus, sőt miniszter, most pedig mint visszaemlékezéseinek írója nemzete érdekeit, utóbbi minőségében egyúttal a történeti igazságot is.
De bármily kevés örömünk telik a kötetben, foglalkoznunk kell vele főleg két okból. Először azért, hogy a pályafutásában rejlő tanulságok levonása mellett rámutassunk azokra az adataira, melyeket a történetíró is felhasználhat. Mert bár Kristóffy olyan mémoire-író, aki mintegy tükör előtt ülve írja meg egykori közéleti szereplését, más szóval feltűnően egyéni szempontjai szerint ismerteti és csoportosítja - sőt ha utólagos igazolása vágy kívánja - mellőzi vagy néha költi is az eseményeket, viszont ott, ahol nem lett volna értelme rá nézve az egyéni színezésnek, tud igazságos is lenni. Másodszor foglalkoznunk kell vele azért, hogy helyreigazítsuk azokat a téves állításait. melyek nemcsak a történeti igazságot sértik, de amelyeknek megcáfolása nemzeti kötelesség is. Kristóffy ugyanis, csakhogy az általános választójogot minden átmenet nélkül proklamáló politikáját és a Ferenc Ferdinándhoz való csatlakozását igazolhassa könnyelműen magáévá teszi ellenségeinknek és a trianoni kényszerbékének azt a két melyen az egész kegyetlen békeparancs felépül, t. i. hogy a nemzetiségek elnyomása és az ultimátum elküldése miatt magyar államférfiak' is felelősek a világháborúért. Kötelességünk ez annál inkább, mert a trianoni békemonstrum megváltoztatását békés úton csak akkor, remélhetjük, ha e vádakat megcáfolva, sikerül a tárgyilagos külföldi közvéleményt meggyőznünk nemzeti igazságunkról."

Átkötött példány.