Levelek az Andrássy-házból (1864-1869)

"Még nem költöztünk be a házunkba, mert előbb rendbe kell hozni. A pompás Sándor-palota, amely majdnem olyan nagy, mint a Szent Pál-katedrális, a királyi palota közelében áll, hatvanhárom szobája van. Minden szoba igen nagy. A fogadóterem szerintem olyan hosszú, minta Moorgate utcai vasútállomás, vagy csaknem akkora; hatalmas, a közepén aranyozott pillérek sorakoznak és a falakat mindkét oldalon nagy tükrök díszítik. A napokban felmentem oda, két gyermekkel a háromból, és egészen megriasztott a ház mérete, a szobák száma; hogy hogyan fogunk ott berendezkedni, ma még megoldatlan probléma. [...] Herceghez illő lakásunk lesz, de nem szabad elfelejtenetek, hogy most mi vagyunk az első számú család Magyarországon, és ezzel mindent megmondtam." Mary Elizabeth Stevens vetette papírra a fenti sorokat, aki 1864 és 1869 között az Andrássy családnál szolgált nevelőnőként. A Franciaországban nevelkedett fiatal angol lány részletesen beszámol a család mindennapjairól, tapasztalatairól, az eseményekről. Egy külföldi szemével láttatja a kiegyezés korának Magyarországát, és azon belül is a korszak egyik központi alakját és családját. Sajátos szemszögből örökíti meg a magyar arisztokrácia életét, mentalitását, társasági viszonyait.˝