Ember Győző: Magyar parasztmozgalmak 1848-ban

„A jelen aggasztó körülmények között, hol... oly mindennapiak a polgári édes nyugalom s közbátorság elleni vészes kitörések... hol minden pillanatban újabbnál újabb zavarok várhatók, az ily rendkívüli borús viszonyok között tehát arra határoztuk el magunkat, hogy egy 100 egyénből álló fegyveres hadnagy csapatot alakítanunk, kiknek kötelességök leend a személy- és vagyonbátorság biztosítása s a nemzet becses nyugalma feletti éber őrködése” – olvassuk egy 1848 május 15-én kelt és az első felelős független magyar minisztérium belügyminiszteréhez intézett hivatalos jelentésben. A „polgári édes nyugalom” megzavarása miatt Heves megye közönsége panaszkodott. E név ugyan a magyar rendiségnek alig egy hónappal azelőtt történt törvényes megszüntetése óta immár formailag a megye egész lakosságát jelentette, a valóságban azonban ugyanazok húzódtak meg mögötte, akiket korábban takart: a nemesi osztály, egyházi és világi főnemességnek, valamint a köznemességnek a társadalom többi osztályától élesen elkülönülő univerzitása. A „közbátorság”-on és „a nemzet becses nyugalmá”-n pedig a saját biztonságát értette ez az osztály. Az ő biztonságát, a létének alapul szolgáló gazdasági és társadalmi rendszert fenyegették a „vészes kitörések”, ahogyan az egykori szóhasználat az 1848-i magyar parasztmozgalmakat nevezte.