Papp Mária: Magyarokról magyaroknak

Amikor kezébe veszi az ember ezt a könyvet és belelapoz, akkor döbben rá, hogy nem is regénnyel, de nem is mesékkel, hanem az 110 éves magyar valósággal áll szemben. Szinte beszívjuk magunkba az ősi táltosok tüzének finom illatú füstjét, vagy lelkendező drukkolásba kezdünk, hogy Hunor és Magyar meg ne álljon a Csodaszarvas üldözésében, mert elszalasztjuk nem a Csodaszarvast, hanem a vérszerződés által egybekovácsolt magyarság új hazáját, azt a vérrel és verejtékkel szerzett szent földet, ahol annyit bántottak, annyit szenvedtünk és mégis egyek maradtunk 1100 éven keresztül Isten segedelmével.
Papp Mária elénk varázsolja mindezt a maga lelki ajándékaival és szorgalmas munkájával olyannyira, hogy szinte részének, szereplőjének képzeljük magunkat a nagy honfoglalás ősi regéinek és együtt indulunk őseinkkel új hazát foglalni.
De, hogy, mennyire nem álmodozás, vagy éppen nem álom ez, abból derül ki, hogy mi mindannyian, akiknek ez a munka íródott, élő valósága vagyunk az új honfoglalásnak, amely 1886-ban kezdődött a kanadai „Esterházy” kolónián, ahová 150 magyar testvérünk példája nyomán ezrek és ezrek, közöttük mi is, vándorbotot fogtunk a kezünkbe és találtunk új hazára Kanadában.