Bill Lomax: Magyarország 1956

"Tudom, hogy lesz majd még egy Nagy Imre-per, amelyen rehabilitálnak, és háromszor annyian jönnek el a temetésemre, mint a Rajkéra. Csak attól félek, hogy azok mondják a gyászbeszédet, akik elárultak." Az utolsó szó jogán mondottakat a hivatalos magyar sajtóban és a Fehér Könyvben nem hozták nyilvánosságra, de a forradalomról Nyugaton megjelent csaknem minden kiadvány közli a fenti drámai hangvételű szöveget, amely eredetileg valószínűleg Gosztonyi Péter téves értesülésén alapulhatott. Többé-kevésbé ugyanez a szöveg szerepel Kopácsi könyvében is. Kopácsi természetesen jelen volt a tárgyaláson, mégis úgy tűnik, hogy ezek a szavak soha nem hangzottak el. Hiteles visszaemlékezés szerint Nagy Imre nem élt az utolsó szó jogával; azt mondta, hogy a per körülményei megmutatták: nincs értelme beszélnie. Később azonban, amikor a halálos ítélet kihirdetése után a bíróság a perrendtartás szerint megkérdezte tőle, kér-e kegyelmet, azt válaszolta, hogy nem kér, és őt majd a nemzetközi kommunista mozgalom fogja rehabilitálni.