Pálos rendtörténeti tanulmányok I. Válogatás a Budapesten, 1991. október 4-5-én megrendezett II. Nemzetközi Pálos Rendtörténeti Szimpózium anyagából

"A Pálos rend története eléggé összefolyik a magyar nép történetével, hiszen ha fel akarnám osztani, hasonló kategóriákat, időbeli egybeeséseket lehetne felsorolnom. Azonban a történetírásnál, a történet-meghatározásoknál előfordulnak hibák, megállapítások, amelyek a későbbi sokkal érzékenyebb tudományossággal figyelő történetre, már nem állják meg a helyüket. A rendet az 1250-es években Esztergomi Boldog Özséb alapítja a Pilisi hegyekben, majd 1308-ban áll be a nagy fordulat, amikor Lőrinc nevű utódja a rendi központot a budaszentlőrinci kolostorba helyezi át, a Ságvári ligettől nem messze. A rend ezzel indult első nagy virágzásának, amely Nagy Lajos király korában éri el a csúcsát, és tovább tart Hunyadi Mátyás alatt. Ekkor fejlődik ki egy mai értelemben vett szerzetesrenddé, mert Özséb mint remeteközösséget hozza létre, és az idők folyamán a pápák lépésről-lépésre vezetik be a pálosokat a pasztorációs életbe. Nagy Lajos király alatt elindul a nagy Mária-tisztelet, amelynek - úgy tűnik - Márianosztra volt az első nagy jele, amikor 1352-ben megalapítja, majd 1382-ben az onnan Csehosztovába kimenő 16 pálos atya a lengyel honban is legmagasabb szintre emeli a Boldogságos Szúz tiszteletét, egészen a mai napig is, tudjuk, hogy a világhírű Csehosztova őrzői, gondozói a lengyel pálos atyák."